1921. június 9-én  született Budapesten. Tudós családból származott, apja, id. Greguss  Pál, a szegedi egyetem rektora, Kossuth-díjas botanikus, Szent-Györgyi  Albert barátja volt. Az ifjabbik Greguss diákként gyakran látogatta a  Nobel-díjas tudós laboratóriumát, ott hallott először az ultrahangról.  Kiskorától érdeklődött a természet iránt, de felfigyelt az élővilágban  felismerhető fizikai folyamatokra is. Leleményességére jellemző, hogy  ultrahanggal fotózott a fény számára áthatolhatatlan anyagok belsejében  lévő hibákat, zárványokat. Az ultrahangot gerjesztő generátort lelőtt  repülőgépek alkatrészeiből ő barkácsolta.
 Egyetemi tanulmányait  Szegeden és a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, 1943-ban vegyész,  1944-ben természettan-vegytan szakos középiskolai tanári oklevelet  szerzett, 1951-ben a Szegedi Tudományegyetemen doktorált. Ezután az  Eötvös Loránd Tudományegyetem tanársegéde, a Magyar Tudományos Akadémia  Központi Fizikai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa lett.
 1962-ben  az Amerikai Akusztikai Társaságban mutatta be ultrahang holokameráját,  majd Londonban összebarátkozott a nála sokkal idősebb Gábor Dénessel, a  holográfia atyjával, akivel tartós tudományos együttműködést alakított  ki. 1968-ban Philadelphiában egy szemészkongresszuson számolt be az  ultrahang holográfia alapján kialakított szemészeti diagnosztikai  elképzeléseiről, ennek köszönhette a vendégprofesszori meghívást a New  York Medical College szemészeti tanszékére, 1969-től a Darmstadti  Műszaki Főiskola vendégprofesszora volt.
 Hazatérve 1976-tól tíz  éven át a Budapesti Műszaki Egyetem Alkalmazott Biofizikai  Laboratóriumának igazgatójaként, majd a BME Finommechanikai-Optikai  Intézet tudományos tanácsadójaként dolgozott 1989-es nyugdíjba  vonulásáig. Tudományos tanácsadóként segítette az Országos  Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet és a BME  Gépgyártástechnológia tanszék munkáját, és ő hozta létre az OPTOPAL  Panoramikus Méréstechnikai Szolgálatot.
 A holográfia kutatójaként  ötletes multiplex hologramokat készített, bemutatókon nagy sikert  arattak lebegő, megvilágított figurái. Számítógépes csúcstechnológiával  sikerült koponyaröntgen felvételeket holografikus eljárással  szemléltetnie, 1990-ben a Szent Koronáról készített körüljárható  multiplex hologramot, amelyet először a Magyar Nemzeti Múzeumban  mutattak be.
 Bejczy Antallal és Pavlics Ferenccel, az Egyesült  Államokban élő magyar származású tudósokkal együttműködve Greguss Pál is  részt vett a legmodernebb űrtechnikák kidolgozásában. Az ő nevéhez  fűződik a humanoid látómodul, amelynek lelke az általa kifejlesztett  úgynevezett PAL-optika: ez egy 360 fokos látószögű lencse, amely az  emberi szemhez hasonlóan a perifériás látványból ki tudja emelni azt a  részletet, amelyiket éppen akarja. (A körbelátó lencse ötlete már  fiatalon felmerült benne, amikor azon töprengett: miképp hatott volna az  emberiség fejlődésére, ha látásunk 360 fokos...) Találmánya űrkutatási  hasznosításával 1984-ben kezdtek el foglalkozni az Egyesült Államokban, a  feltalálót 1989-ben NASA-díjjal jutalmazták.
A lencsét először  fánklencsének (Panoramic Doughnut Lens, PDL) nevezte el, az amerikaiak  javasolták, hogy hívják inkább gyűrűs lencsének, vagyis Panoramic  Annular Lensnek, mert ennek angol rövidítése, a PAL az ő keresztneve is.  Ezt a lencsét építették be a Nyomkereső (Pathfinder) nevű Mars-szonda  Jövevény (Sojourner) nevű kisautójába, amely 1997. július 6-án gördült  le a vörös bolygó felszínére.
 Greguss Pál részt vett a távoli  aszteroidák kutatását szolgáló Deep Space amerikai űrprogram első  egységének 1998. október 24-i fellövésén. Az ionhajtóművel ellátott, 40  cm átmérőjű "repülő laboratórium" 12 műszerének egyike Greguss  PAL-optika műszere volt. A körben látó lencsét az űrtechnikán kívül a  műholdak betájolásánál, ásványokat átvilágításánál is használják. 
 Eljárásait az Európai Űrügynökség (ESA) Mars-kutató berendezésein is alkalmazzák.  Greguss  Pált 1996-ban Genius feltalálói Oscar-díjjal, 1998-ban Genius  feltalálói olimpiai aranyéremmel, 1999-ben Jedlik Ányos-díjjal tüntették  ki.  A tudós 2003. február 26-án Budapesten hunyt el.